Standard

Biewer Yorkshire Terrier

A Biewer-Yorkshire-Terrier Németországban alakult ki 1984-ben egy mutáció eredményeként, melyet Gertrud és Werner Biewer alakított ki yorkshire terrierjeinél. Az anya és az apa az első elismert Biewer yorkik: Darling of Friedheck és Frufru of Friedheck voltak. Biewer-ék úgy látták, hogy ez a fehérrel színezett kiskutya kivételesen vonzó, és elkezdték a szelektált tenyésztési folyamatot, hogy még több ilyen kutyus szülessen. Biewer-ék ezeket a kicsi kutyákat elnevezték Biewer Yorkshire a la Pom Pon-nak. Mai ismereteink szerint ez volt a Biewer-Yorkik megszületésének története. Az első Német Biewer Yorkshire Klub 2003. május 24.-én alakult meg. A Biewer yorkie-t önálló fajtaként már sokkal a klub megalakulása előtt is elismerték, bár hivatalosan még nem volt elfogadott fajta. A Biewer Yorkshire Terriert tenyésztik, regisztrálják és kiállítják más országokban is. Eddig az időpontig néhány nyilvántartó klub az Egyesült Államokban is elismeri a Biewer Yorkshire-t önálló fajtaként. Az Amerikai Ebnyilvántartó (AKC) egy a néhány közül, és az első olyan nyilvántartó amely elismerte a Biewer-t önálló fajtaként, és támogatja az Egyesült Államokbeli, valamint szerte a világon lévő tenyészeteket a Biewer Yorkie név alatt. Az Amerikai Ebnyilvántaartó 2003. május 15.-én jegyezte be a Biewer Yorkshire Szövetséget, előkészítve a tenyésztési standard felállítását és más szükséges teendőket. 2004-ben kérte a fajta elismerését. Magyarországon két Biewer Yorkshire Terrier van honosítva (bejegyezve) melyek a fajta nemesítő országból és kiváló tenyészetekből lettek importálva.

Általános megjelenés:

Hosszúszőrű toy terrier, szőre egyenletesen és teljesen simán lóg le a test mindkét oldalán, az orrtól a farok végéig. Az állat nagyon tömör és arányos. A farok magasan hordott. A körvonalaknak egy erőteljes, jó arányokkal rendelkező test benyomását kell kelteniük.
A fej elég kicsi és lapos, nem túl feltűnő vagy lekerekített. A pofa nem túl hosszú, az orr tökéletesen fekete. A fejen lévő szőr hosszú, fehér-kék-arany, szimmetrikusan színezett.
Szemei közepes méretűek, sötétek és intelligens benyomást keltve csillognak. Úgy helyezkednek el, hogy egyenesen nézzenek. Nem túl kiugróak, és a szemhéjaknak sötét színűnek kell lenniük. Fülei kicsik, V-alakúak, egyenesen állnak. Egymástól nem túl távol helyezkednek el, rövid szőrrel borítottak. A fogaknak egyforma méretűeknek kell lenniük. Az ollós harapás, vagy a vízszintes harapás is megengedett. Premoláris hibák megengedhetőek.
A mellső lábaknak tökéletesen egyenesnek kell lenniük, és dús szőrrel fedettek.
A hátsó lábak egyenesen állnak, jó izomzatúak, dús szőrrel fedettek.
A test nagyon tömör, jó alakú csípő, egyenes hátvonal.
Teljes farok, sok szőrrel borítva, kissé a hátvonal fölött tartva.A test szőrzete a kutya két oldalán 3/4 hosszúságú, vagy elég hosszú ahhoz, hogy leérjen a földig. Tökéletesen egyenes (nem gyapjas), ragyog mint a selyem és kellemesen selymes tapintású, fedőszőrzet nélküli. Színezet: A törzsön és a fejen a színezete meglehetősen fehér, vagy kék-törtfehér, vagy közel a tökéletes kékhez, vagy fekete, barna színezés nélkül.Tiszta fehér a hason és a lábakon.A fej fehér-kék-arany, szimmetrikusan színezve.

Hagyományos Yorkshire Terrier

A yorkie-k története Anglia északkeleti részén, Yorkshire megyében kezdődött a 19. század közepén, amikor az ipari forradalom idején sok skót takács arra kényszerült, hogy elhagyja Skóciát és Észak-Angliában telepedjen le. Kutyáikat (többek között Skye terrier kisebb változatát, a Paisley terriert) különböző helyi kutyákkal keresztezték, így született meg az új fajta. A yorkie feladata az volt, hogy a kártevőkre, főként patkányokra vadásszon. A ma yorkie-ként ismert fajta atyjának az 1865-ben született Huddersfield Bent, a sikeres kiállítási kutyát szokás megnevezni.

Amerikába 1872-ben jutott el az első példány, és '78-ban a yorkie már az első 25 ottani regisztrált fajta egyike lett. A második világháború után Smoky, a háborús hős yorkie indította el a fajta reneszánszát, amely máig töretlen: a yorkie 2007-ben és 2008-ban is a második legnépszerűbb kutyafajta volt Amerikában. Eközben szülőhazájában, Angliában 2007-ben a 15., 2008-ban pedig a 16.helyen állt.

Testfelépítése

Kisméretű, erős felépítésű, arányos testalkatú kutya. Hátvonala egyenes és vízszintes, lábai egyenesek. Mancsai kerek formájúak, karmai feketék. A háta fölé emeli a farkát, melyet azokban az országokban, ahol nem tilos, közepes hosszúságúra kurtítanak.
Feje viszonylag kicsi, az arcorri rész nem túlságosan hosszú. Szemei mandulavágásúak, tekintete értelmes. Szemhéjai sötéten pigmentáltak. Fülei kicsik, V alakúak, felfelé merednek. A fülek felső harmadán a szőrt rövidre nyírják.

Szőre mérsékelten hosszú, mindig egyenes, nem szabad hullámosnak lennie. Szerkezete fényes, selymes, nem lehet gyapjas. Színe a testen acélkék, a nyakszirttől egészen a farok végéig, a fejen pedig barna. Ez nem terjedhet ki a nyakra. A mellkason a szőr fényes, tan-színű, a gyökerénél sötétebb, végénél világosabb árnyalatú.

Ami minden yorkira igaz

A yorkie értelmes, bátor, ragaszkodó kutyus, de kedves természete mellett sokszor igen makacs is. Éppen ezért nevelésében következetesnek kell lenni. Jutalmazással is célt lehet érni nála, és fontos, hogy tanítás közben lekössük a figyelmét. Ha így járunk el, a yorkie bármit könnyen megtanul. Nagyon lényeges, hogy igényli az állandó tanítást, a vele való rendszeres foglalkozást.
Mindig éberen figyel, mindenre kíváncsi. Azonban pont ébersége miatt hajlamos a túl gyakori ugatásra. Ha idegenek érkeznek, ugatással jelez, és beletelik egy kis időbe, mire megszokja őket.
Nagyon mozgékony, házon belül és kívül is szeret ugrándozni, és a terrier mivoltának köszönhetően imád ásni.
A gyerekekkel jól kijön, de nem szereti ha játékszerként tekintenek rá, és nagyon érzékeny arra, ha megsértik a területét. Más kutyákkal szemben néha meggondolatlanul viselkedik. A macskával való együttélése is problémamentes, ha együtt nőnek fel. A rágcsálókat viszont zsákmánynak tekinti, de megfelelő szoktatással az ezzel együtt járó problémák kiküszöbölhetők.

Szőre gondozást igényel. Ha nem a nyírás mellett döntünk, akkor rendszeresen fésülést igényel, amihez minél előbb érdemes hozzászoktatni.

A testtömegük nem haladhatja meg a 3,1 kg-ot. Némely országokban 2.5 kg alatt nem engedélyezett a fajta tenyésztése.

Várható élettartama: 10-16 év.